Szerk: HA8LHT (QRP.HU)

Történt vala, hogy az olcsósága miatt amatőrök nem a számukra kreált digitális módokat kezdték használni, hanem professzionális szolgáltatást felsorakoztató hálózatot építettek ki maguknak.

Ez a praktikum azt eredményezte, hogy nagy merítésben folyik a kommunikációs Muppet-show, a valódi amatőrök pedig eldugott beszédcsoportokba vonultak vissza.

Az országos hálózaton, a TG216-on ami folyik az nem más, mint hívójeles cébézés a kínkeservesen – megkockáztatom méltatlanul – megszerzett engedéllyel. Ha véletlenül egy-egy fiatal rádió közelébe is téved, az ott naphosszat folyó céltalan, értelmetlen – megkockáztatom, nem is hülye, sokszor egyszerűen csak részeg – gügyögést és ostobaságokat hallva egész biztos, hogy egy életre letesz a rádiózásról és olyan véleményt alkot a közösségről, hogy nincs az a nyugdíjas vörös csillagot levetett sportklub, ami helyreállítja az amatőrök renoméját. Az, hogy a fuvarosok és egy órán át semmiről sem beszélő, de ugyanabból a körzetből való vagy ugyanúgy hotspotot használó szófosók miért nem takarodnak el saját beszédcsoportba vagy minimum lokál ágra, felfoghatatlan. Kizártnak tartom, hogy rációt látnak abban, hogy őket hallgatja az egész ország – ennyi önkritikája azért mindenkinek van.

Kicsit megfordult az egész. Azok az amatőrök, akik valóban a globális hálózatot használják kapcsolattartásra és értelmes – szakmai – célból ragadnak mikrofont eleve meg sem fordulnak az országos hálózaton – épp az ilyenek miatt. Pedig hát épp az lenne a lényege, hogy onnan hívják el az adott témában más csoportokba egymást, így aki tud és szeretne, mehet utánuk.

Kiemelném, hogy az, amikor valaki egy kézirádióval elér egy hotspotot a szobájában, ami az internetre van dugva, de sem a rig, sem a hálózati eszköz beállításairól, programozásáról fogalma sincs, legkevésbé mondható amatőr rádiózásnak. Az pedig nem tekinthető rádióamatőrnek, aki hívójelet is csak annak a mesterséges duzzasztásnak köszönhetően kapott, aminek bemenetén már nem tudják tovább egyszerűsíteni a primitív vizsgafeltételeket és az a lányege, hogy előbb vagy utóbb statisztikailag is teljesíti a leghülyébb ember is, ha elég sokat jár vizsgázni. Ha valaki foglalkozik a rádiózással, valamilyen mélységben belekóstol néhány szegmensébe, az rádióamatőr. De aki még a saját rádióját sem tudja beállítani, azt hiszi, a ptt nyomás alanyi jog és ebben csak akadályozták a kegyetlen vizsgával, az rohadtul nem rádióamatőr, csupán egy tesztlap szerencsés együttállásának köszönhetően kegyelemből hívójeles. Ha ez egy professzionális szolgáltatásról való téveszmék gyártásával

A dilettantizmus pedig tombol. Kedvenc napi rendszerességű esetem, hogy valaki nem hallja az egyébként kiválóan hálózatra jutó ellenállomást, és rögtön jelzi felé, hogy nem éri el az átjátszót, nincs a hálózaton. Meg sem fordul a fejében, hogy nála van a hiba, a másik meg el is hiszi neki a rossz riportot. Ebből legalább negyed órás kavarodás kerekedik, aminek a végén egymás vállát veregetik a cébés módra megalkotott kifejezés, a helikopterezés elmúlása miatt.

Az üzemmód használatára jellemzően a leghitványabb kínai tucatrádiókat használják olcsóságuk miatt. Hogy mennyire alacsonyan van a léc mi sem jelzi jobban, mint egy hónapokon át hangoztatott megelégedettség annak dacára, hogy folyton akadozik a vétel és néha lefagy az egész rádió a francba egy találomra rátöltött firmware miatt. Könyörgöm! Ha beállítani sem tudja a saját rádióját, ha azt sem tudja, mi mi micsoda a CPS-ben, sőt, egyenesen azt hiszi, hogy a CPS maga a lementett beállítás, de még csak a márkanevet sem tudja normálisan kimondani, akkor mi a büdös francért frissít egy olyan firmware-t, ami tökéletesen működött?

Maga a DMR használata is ellenérzésekkel teli, mert a kísérletezés igazán élvezetes ugyan a beállításokkal és a frekvencia kijelzése nélküli rádióval, aminek a kijelzőjére bármit ki lehet iratni, de le kell szögeznünk: ez nem amatőr szolgáltatás, nem amatőr rádiók és nem amatőr szoftverek. Épp ezért érthetetlen, hogy egyes rádiósok a CPS-ek ingyenességét követelik és az egyébként egyértelmű és egyszerű beállításokat tartják bonyolultnak, miközben találomra állítgatják el a legkölünfélébb dolgokat, amikkel kapcsolatban arra sem vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, mégis mi a fene. Sőt, ez nem is kísérletezés, ez szerencsétlenkedés.

Konklúzió? Nem kell hallgatni a TG216-ot, nem kötelező. Mondjuk igazán nincs is miért. Felértékelődött a rövidhullám, oda nem ér el minden jöttment és értelmes beszélgetések kerekednek. A DMR engem megtanított kikapcsolni a rádiót – vagyis letiltani a csoport hívásait és saját TG-be menni illetve a céges frekit szkennelni inkább -, de a napokban rájöttem: gyakorlatilag nincs értelme az országos szegmenst hallgatni, információs értelemben csak zajt okád és az esetek 99 százalékában már a hívásnál kikapcsolom úgyis. Sajnálom a hálózatot, csak hát megfordult az egész. A kutyaütőknek kellene elvonulniuk más csoportokba és a rádióamatőrök maradhatnának az országos hálózaton… Vajon még visszafordítható a folyamat, vagy darwini módon mindenképp a barbár primitívség kerekedik felül?

De hát változik a trend, és nagyon úgy tűnik, hogy ez az új irány. Ez nem lenne baj, csak ezzel párhuzamosan pont kinyírták a valódi URH rádiózást. Mégpedig azzal, amikor egy ajánlás szerint ész nélkül beleugrottak az átjátszók CTCSS beállításába, anélkül, hogy bárki is elgondolkodott volna a valódi zavar kockázatán, a felhasználóknál jelentkező deficiten és egyáltalán a francia ötlet – mert nem volt több sima ajánlásnál – magyarországi létjogosultságán. Megjegyzem, még az indokolatlanul felállított területi koncepciót sem követték az átjátszók üzemeltetői.

Sajnálom, ha valakit megsértettem, de az gondolkodjon el, hogy miért is vehette magára mindezt. Szerencsére még kisebbségben van. De tartom, és nem tudok mit tisztelni benne.